Száll a hinta
Egyre feljebb száll a hinta,
Rajta ül a kis Katinka,
Nem ér földig a két lába,
Vajon mi lehet a vágya?
Száll a hinta egyre hajtja,
Minél feljebb jó magasra,
Önfeledten néz az égre,
Határtalan messzeségbe.
Felhős az ég, ezt jól látja,
Az lehet a gyermek vágya,
Hogy oda majd felrepüljön,
Az hogy repülőre üljön.
De most maradjon a hinta,
Szállj magasra kis Katinka!
Messze vannak még a felhők,
Hozzák őket langyos szellők.
Sűrű felhők jönnek-mennek,
Eközben az évek telnek,
Nagy lány lett a kis Katinka,
Nem kell neki már a hinta.
A plüss macit félre tette
De a hintát nem feledte.
Mit az ember nagyon szeret,
Elfeledni sosem lehet.
Teljesül egy régi vágya,
Repülni fog nemsokára.
Túlszárnyalja majd a szelet,
Megcsodálja a felleget.
|