A kiszáradt kút
Gémes kút a faluszélen,
Nincs vize, kiszáradt régen,
Nem táplálja már a forrás,
Körülötte nincs már mozgás.
Elfeledték azt a napot,
Mikor a kút vizet adott.
Hűs volt a víz, kristálytiszta
De már vége, nem jön vissza.
Ez a kút lehetett bárhol,
Megtalálta őt a vándor.
Hűs vízzel oltotta szomját,
Lemoshatta az út porát.
A jószág, ha megszomjazott,
A gémes kút vizet adott.
Vizet kapott sok-sok ember,
Ettől nagyobb áldás nem kell.
Idővel ő belefáradt,
Nem ad vizet, mert kiszáradt.
Fala zilált, fája korhadt,
Egy szép napon beomolhat.
A jó kútnak így lett vége,
Eddig tartott dicsősége.
Víz nélkül a kút már nem kell,
Olyan, mint a fáradt ember.
|