Szél és levél
Mikor langyosak a szelek,
Alvó rügyek ébredeznek.
Kipattannak nemsokára,
Levél költözik az ágra.
Barátságosak a szelek,
Hintáznak a falevelek.
Egyetértés mindent megér,
Jó barát a szél és levél.
Amikor a tavasz elmegy,
A nyári szél felhőt kerget.
Hozza, viszi a felleget,
Nem bántja a falevelet.
Elmúlnak a nyári hetek,
Szellőből lesznek a szelek.
Ereje van már a szélnek,
Nem barátja a levélnek.
Hűvösek az őszi szelek,
Sárgulnak a falevelek.
Ez a látvány mindent megér,
Nem barát a szél és levél.
Hideg szelek egyre fújnak,
A levelek földre hullnak.
Kavarognak forgó szelek,
Repülnek a falevelek.
Nincs már levél, győzött a szél,
Csupasz az ág, de a fa él.
Múlnak a napok, elmegy a tél,
Rügyet fakaszt ismét a szél.
|