Tél küszöbén
Büszkén magasodnak a zalai dombok,
Tél küszöbén állunk, lehulltak a lombok,
Csupaszon merednek ég felé az ágak,
Távol az ébredés, amire ők várnak.
Csak a fenyőfának zöldül most az ága,
Zalai domboknak díszes koronája.
Itt van már december, jöttek hideg napok,
De a büszke fenyő kibírja a fagyot.
Mikor az est eljön, kigyúlnak a fények,
Dombok oldalában kis családok élnek.
Semmi nem zavarja éjszaka a csendet,
Csak egy álmos kutya néha vakkant egyet,
Őrzi a dombokat és sok család házát,
Nem zavarja ezzel az emberek álmát.
Ritkul a sötétség, közeleg a reggel,
Kipihenten ébred Ilyenkor az ember,
Fárasztó nap után kipihente magát,
Dombok takarják el a sötét éjszakát.
|