A remény fája
Naptárt lapoz a december,
Tizenkilenc meg kétezer.
Ennyit ír a naptár mára,
Átlapozott januárra.
Lapozzunk hát mi is egyet,
Hoz az új év jobbat, szebbet.
Legalább is reménykedünk,
Mert a remény itt van velünk.
Egy kis fának zöld az ága,
Legyen ő a remény fája.
Vékony törzsét szellő rázza,
Erős lesz majd nemsokára.
Törzse vékony, ága gyenge,
De a remény ott él benne.
Reméli, hogy nagy lesz talán,
Fészket rak rá sok kis madár.
Élettel lesz tele ága,
Hangos lesz a remény fája.
Mikor eljön majd a napja,
Mit ír majd a naptár lapja?
Naptár kopik, idő telik,
A csemete növekedik.
Él a remény, zöld a fája,
Mert ő hal meg utoljára.
|