Néma fenyők
Itt élnek a fenyők
Ahol én is élek,
Ágaik suhognak
Mikor összeérnek.
Nem csak szép a látvány,
Oxigént is adnak,
Százszor megköszönöm
Azt, hogy velem vannak.
Ablakon kinézek,
Fenyőfákat látok,
Azt kérdezem tőlük:
Igaz ti is vártok?
Várjátok, hogy jöjjek,
Legyünk együtt végre!
Némán merednek ők
A távoli égre.
Nem válaszol egy sem,
Nincs hangja a fának,
Csak némán integet,
Lelke van az ágnak.
Hang helyett teszi ezt,
Mert a fa is érez,
Válaszolni nem tud
És soha nem kérdez.
Nem is panaszkodik
Ha a fűrész vágja,
Integetve zuhan
A földre, a sárba.
|