Az öreg prímás
Fakó hegedűnek
Kopott már a húrja,
Fehér hajú prímás
Ki a vonót húzza.
Hogyha félre teszi,
Előveszi újra.
Szomorú a nóta,
Ezt nagyon jól tudja.
Hányszor játszotta már
Pódiumon állva,
Repültek a hangok
Fellegekbe szállva.
A hegedű hangja
Csavarta a szívet,
Zene hullámai
Okozhatnak ilyet.
Gyógyítani tudnak,
Vagy feltépnek sebet,
Rengetik a földet
S a távoli eget.
Zene hullámai
Az éterben szállnak,
Akik ezt szeretik
Fellegekben járnak.
Fehér hajú prímás
Gyönyörűen játszik.
Hegedűje kopott,
Nem kell neki másik.
Kopott a hangszere,
Persze ő ezt tudja,
Oly szép a muzsika,
Mert ő szívből húzza.
|