Furcsa február

Hosszabbodnak már a napok,

Elmentek a kemény fagyok,

Idén talán nem is voltak,

A napok nem erről szóltak.

Nem hull a hó mostanában,

Eső esik februárban,

A fellegek jönnek-mennek,

Esőcseppek leperegnek.

Egyre esik, nincs most szünet,

Homályos az ablaküveg,

Mert a cseppek egyre jönnek,

Úgy peregnek, mint a könnyek.

Oly furcsa ez februárban,

Nem így volt ez hajdanában.

Hogyha tél volt, akkor fagyott,

Hozott havat szépet, nagyot.

Esik eső februárban,

Bent vagyunk a meleg házban.

Panaszkodni nem akarunk,

Így legalább együtt vagyunk.

Márciusban legyen tavasz,

Ne legyen az utca havas.

Legyen úgy, mint akkor régen,

Szép, ragyogó napsütésben.