Székely leány
Jártam én egy székely bálban,
Szólt a zene egyfolytában,
Nem feledem talán soha,
Hogy pörgött a székely szoknya.
Bár az idő nagyon haladt,
De minden perc emlék maradt
Amit eltöltöttem vele,
Nagyon megcsapott a szele.
Ott táncolt egy székely leány,
Azt hittem az idő megáll,
De nem állt meg, tovább haladt,
A szép látvány emlék maradt.
Elfeledte minden gondját,
Pörgette a székely szoknyát.
Ilyen táncot még nem láttam,
Pörgött a lány, én csak álltam.
De az idő soha nem állt,
Oltárhoz vitték a leányt.
Gondolom, azért még táncol
Szülőföldjén, talán máshol.
Azóta nagymama lehet,
Megélt tavaszt és sok telet.
Néha most is előveszi,
Simogatja, majd felveszi.
Mutatja az unokáknak
És a változó világnak,
Hogy a székely szoknya örök,
Száll az idő, de ő pörög.
|