Szárnyaló lélek
Hiába keresnél
Mikor már nem leszek,
Nem látnak majd engem
A ragyogó szemek,
Felém nyúlna kezed,
De nem érne oda,
Szádnak bűvös hangja
Nem becézne soha.
Akkor is látom majd
Halvány kék szemedet,
Lélekben tovább él
A földi szeretet,
De ami porból van
Az csak porrá lehet,
A lélek szárnyra kel,
Vele a szeretet.
Szabadon szárnyalhat,
Ott már nincs akadály,
Elszáll majd messzire
Mint a szabad madár.
A lélek tovább él,
Bár nem fogja kezed,
De azért tudnod kell,
Ott is téged szeret.
|