Tavaszi fények
Menekül már a sötétség,
De a fény nyomába ered,
Ehhez már nem férhet kétség,
Tavasszal ez csak így lehet.
Rövidülnek már az éjek,
A nappalok egyre nőnek,
Sötét árnyak attól félnek,
Hogy napfényes idők jönnek.
Zsugorodik a sötétség,
A sugarak földet érnek,
Fényben úszik a messzeség,
A nappalok nagyon szépek.
Földből bújt ki egy kis virág,
Zöld levelét bontogatja.
Számára új ez a világ,
Fény szülte, ő lett az anyja.
Fényben csobog a kis patak,
Köveket görget, mint régen,
Miközben egyre csak halad,
Víztükre csillog a fényben.
Rövidek most az éjszakák,
Az égen csillagok égnek,
Hallgatni jó a csend szavát,
Szépek a tavaszi fények.
|