Valaki vár

Erdőszéli kicsi házban vár valaki Téged,

Elmondja, hogy erdő szélén milyen szép az élet.

Ott az ember minden reggel madárfüttyre ébred,

De a magány nem jó barát, ezért vár most Téged.

Reggelente a Nap keltét együtt nézné veled,

A Napba, ha belenézel, könnyes lesz a szemed.

Óvatosan letörölné igazgyöngyszem könnyed,

Csillogjon anélkül szemed, csak ezt várja tőled.

Amikor majd estefelé a napnyugtát néznéd,

Még egy percet adjon neked, csakis arra kérnéd.

Bíborvörös az ég alja mikor a Nap lemegy,

Azt hiszed, majd néhány percig káprázik a szemed.

A vén Hold csak nappal pihen, és amikor feljön,

Csillagok kísérik útján és az éjfél megjön.

Régi kunyhó, öreg bútor, én várlak ott Téged,

Nem jó egyedül ott lenni, párban szép az élet.