Gondolkozni kéne!
Termőföldet áztat a szitáló eső,
Fák lombját simítja a suhanó szellő,
Esőcsepptől frissül a mező, az erdő,
Szél hátán érkezett a jótékony felhő.
Frissül a levegő, lélegzik a város,
Csendesen permetez, így nem lehet káros.
Nem bántja a fákat, kíméli az embert,
Nem korbácsolja fel a nyugalmas tengert.
Milyen szépen hangzik, oly szépek e szavak,
De az idő múlik és a felhő halad.
Jön helyette másik, villámok cikáznak,
A kegyetlen szélben letörnek az ágak.
Megrémül a jószág, menekül az ember,
Leszakad az égbolt, háborog a tenger.
Figyelmeztetés ez, gondolkozni kéne!
Talán még nem késő, nincs itt még a vége.
|