Mikor hazaérek
Amikor a vonat Erdély felé halad,
A megszokott síkság hátam mögött marad.
Szeretnék kezemből nagy tölcsért csinálni,
Vonat ablakába boldogan kiállni,
Onnan kiáltani: Hegyeim itt vagyok!
Hadd szálljanak felém a hangos visszhangok,
Mert ők válaszolnak, azt kiáltják: Várunk!
Évezredek óta mi egyhelyben állunk.
Válaszolnak nekem, kiáltják, hogy: Gyere!
Mert te testvérünk vagy, földünknek gyermeke.
Elmúlnak a percek, türelmetlen vagyok,
Kinyílnak mellettem a vonat ablakok,
Tüdőmbe szívhatom a hegyi levegőt,
Arcomon érzem már a hűsítő szellőt.
Tündérország felől fújnak itt a szelek,
Hegyek hűs ölében nagyon boldog leszek.
Érkezik a vonat, boldogan kiszállok,
Nem kell már az ablak, itt messzire látok.
Büszke hegyeimmel farkasszemet nézek,
Nagyot dobban szívem mikor hazaérek.
|