Lappangó könnyek
Kedves mosoly takar
Lappangó könnyeket,
Vidámra változtat
Szomorú szemeket.
A szép mosoly mögött
Csillognak a könnyek,
Bár most még rejtőznek,
Végül elő jönnek.
Eltűnik a mosoly,
Hullanak a könnyek,
Szomorú szemekből
A felszínre törnek.
Homályos a látás,
Nedvesek a szemek,
Arcok redőiben
Csendben leperegnek.
Egyre csak peregnek,
Talán vígasztalnak?
Az is megtörténhet,
Hogy tanácsot adnak.
Azt súgják a könnyek,
Mindent ki kell bírni,
Úgy kell cselekedni,
Hogy ne kelljen sírni.
|