A tücsök álma
Őszi eső egyre szitál,
A tücsök már nem muzsikál,
A zenéjét már nem várom,
Muzsikált ő egész nyáron.
Nem muzsikál, talán fáradt,
Őszi szélben mire várhat?
Rég elkopott a hangszere,
Most már mire menne vele?
A hangszer már néma maradt,
Egy húrja van, az is szakadt,
Nem tudna zenélni vele,
Legfeljebb csak nyekeregne,
Félre tette a hangszerét,
Álomra hajtotta fejét,
Ki sem megy az odújából,
Elég volt a muzsikából.
Nagyon szép a téli álma,
Álmában a tavaszt várja,
Hangszeréhez nyúl a keze,
Álmodja, hogy szól a zene.
Amikor a télnek vége,
A Nap felkúszik az égre,
Kipattan az odújából,
Előjön, hogy muzsikáljon.
|