Ősz végén
Sötét felhők, hűvös szelek,
Merre van a nyugat, kelet?
Hiába várom az estét,
Nem látom a naplementét.
Pedig a Nap most is felkel,
Égre kúszik minden reggel,
Megvilágít földet, eget,
De most máshol ad meleget.
Felhős az ég, köd is szitál,
Néha a Nap kikandikál.
Akkor hasadnak a felhők,
Szelekből lesznek a szellők.
A Nap kidugja szép fejét,
De nem érzem a melegét.
Hűvös a szél, most már fázom,
Miközben utamat járom.
Nem állok meg, tovább megyek,
Elkísérnek a fellegek,
A szép Napot már nem látom,
Sír a felhő, én meg ázom.
|