Napfelkelte
Hiányzik a Napnak bíborvörös fénye,
Mikor kényelmesen ébredezik végre.
Kezdetben még álmos akárcsak az ember,
Amikor megébred mindenegyes reggel.
Bíborvörös fényben úszik az ég alja
Ha a napfelkeltét felhő nem takarja,
Méltóságteljesen előbukkan végre,
Azután szép lassan felkúszik az égre.
Festői látványt nyújt a szép naplemente,
Csak a lenyugvó Nap versenyezhet vele,
De a tél küszöbén máshol ébred, nyugszik,
Másnak ad meleget mikor égre kúszik.
Fénylett itt eleget, kitombolta magát,
Nem maradt más nekünk csak a meleg kabát.
Lesz még napfelkelte, látjuk még az eget,
Mikor a napsugár elűzi a telet.
|