Közbe szólt az élet
Könnyek csillogtatják az anyai szemet,
Százszor megcsókolnám a reszkető kezet.
Gondozott és ápolt, fogta a kezemet,
Úgy hívják az érzést: anyai szeretet.
Most már felnőtt vagyok, én fognám a kezét,
Hogyha talán sírna, megtörölném szemét,
De most már nem lehet, közbe szólt az élet,
Nem nyújthatok Neki semmi jót, se szépet.
Elszólította öt, nagyon messze jár már,
Most is érzem talán, hogy áldása száll rám,
Mert a sir bezárul, lezárulnak szemek,
Számomra mindig él, aki engem szeret.
|