Simogató sugarak
Nyugszik a fáradt Nap látóhatár alatt,
Az érkező este épít köré falat.
A sötétség fala elzárja a Napot,
Hajnal hasadtáig ő pihenőt kapott.
A felhőtlen égre felkúszik a vén Hold,
Világosabb lett így a végtelen égbolt.
Elkísérik útján az apró csillagok,
Nem tudja pótolni a ragyogó Napot.
Közeleg a reggel sötét lepel alatt,
Hajnal hasadása bontja le a falat.
Azt a sötét falat mely zárja a Napot,
Ébredő sugara szabad utat kapott,
Szabadon szárnyalva kúszik fel az égre,
Így teljesül reggel sok ember reménye.
Mosolyog az arcuk, köszöntik a reggelt,
Napnak lágy sugara simogat sok embert.
|