Omladozó falak
Tőzike virágzik az ódon fal alatt,
Omladozó várból már csak ennyi maradt.
Néma falaiból hullnak a kövek,
Elmúlt a dicsőség, ki tudja, mi jöhet?
Lehangoló mind ez, szomorú a látvány,
Mintha elmúlt idők szétfoszlását látnám,
Mert ezek a romok rég időkről szólnak,
Ódon fallal együtt emlékek omolnak.
A lehulló kövek földdel eggyé válnak,
Tőzike nyílik majd ott ahol most állnak,
Mert ha romosak is, azért mégis vannak,
Távoli időkről halvány képet adnak.
Amikor nem lesznek, fújhatnak a szelek,
Tőzike virul majd vár romjai felett,
Homály takarja majd századok viharát,
Várak sírja felett nem lesznek kopjafák.
|