Egy vasárnapom
Szomorú szombatra jött ez a vasárnap,
Mikor az emberek jobb hírekre várnak.
Reménykednek titkon, én is ezt remélem,
Nem tehetek semmit, csak az Istent kérem.
Ezek a szép idők most még messze vannak,
Pusztító vírusnak szabad utat adnak.
Rejtőző ellenség, nem láthatja senki,
Ezért is oly nehéz most még védekezni.
Bezárom az ajtót, tegye ezt mindenki,
Maradjon a házban, aki megteheti.
Én is bent maradok, fegyelmezett vagyok,
Miközben ezt teszem az álmaim nagyok.
Álmodom, hogy újra kint vagyok a parton
Ahol a napsugár simogatja arcom,
Elképzelem azt is, hogy Te ott vagy velem,
Gyönyörű az álom, nem nyitom ki szemem.
Véget ér lassan az egyhangú vasárnap,
Reményekkel teli hétköznapok várnak.
Nem szabad csüggedni, mi erősek vagyunk!
Embernek születtünk és azok maradunk.
|