Márciusi hó
Szellő hozza, majd elviszi
Az elkésett felleget,
Boldoggá tesz a havazás
Sok-sok apró gyermeket.
Március van, rügyfakadás,
Sóhajtják az emberek,
Miközben a fehér havat
Összegyúrják gyermekek.
A hóember mikor kész van
Körül állják boldogan,
Kacagnak is jó nagyokat,
Ugrándoznak is sokan.
De az öröm hamar elszáll,
Langyosak már a szelek,
Egyre kisebb a hóember,
Elmennek a fellegek.
Földre hull a répa orra,
Szénből vannak a szemek,
Úgy zokog, hogy közben olvad,
Segíteni nem lehet.
De a vidám gyermeksereg
Nem búslakodik soha,
Népesek lesznek a terek,
Kacagva mennek oda.
|