Partján ülök
Ha a patak megszólalna,
Mennyi mindent elmondana,
Mert ő nagyon sokat látott,
Bejárta a fél országot.
Látott sziklát magas hegyen
Ahol csak a gyopár terem,
Mert ott még a zöld fű sem nő,
Alacsonyan száll a felhő.
Ott ered a kicsi patak,
Ahonnan völgy felé halad,
Átszeli a fenyves erdőt,
Köszönti a selymes szellőt.
Mikor kiér a síkságra,
Lelassul a bősz folyása.
Méltóságteljesen halad,
De ő végig néma marad.
Gyönyör csillog két szememben,
Csobogása cseng fülemben,
Úgy csobog, hogy szinte beszél,
Ez az élmény mindent megér.
Partján ülök, csendben vagyok,
Én itt senkit nem zavarok.
Jön a víz és tovább halad,
Köves partja velem marad.
|