Ne engedd el kezem
Lehulltak a fáról a rozsdás levelek,
Hideg téli napon megfogom kezedet
Mert kezed melege legyőzi a telet,
Szemed pillantása űzi a hideget.
Hideg téli éjben reményt hoz a hajnal,
Úgy hozza el neked mint egy bűvös angyal,
Álmodban súgja, hogy elmegy a sötétség,
Beteljesül álmod, ehhez nem fér kétség.
Hideg éjszakákra jönnek a nappalok,
Fogom a kezedet érezd, hogy itt vagyok.
Ha a tél elköszön, megváltozik minden,
Virágok nyílnak majd mikor elmegy innen.
Tavasz érkeztével tombol a szeretet,
Nem engedem el már soha a kezedet,
Tavaszi nap fénye melegséget áraszt,
De a langyos szellő nem ad nekem választ.
Nem mondja el azt, miért hervad a virág?
Nélküle olyan más e hatalmas világ.
Elhervad a virág, nincsenek csillagok,
Ránk tör a sötétség, csak a szemed ragyog.
A válasz az lehet, ne engedd el kezem,
Amikor velem vagy, csak tavasz van nekem!
|