Nekem üzennek
Nekem üzennek a hegyek,
Kősziklák és a fellegek.
A fenyőfák most is állnak,
Azt üzenik, visszavárnak.
Hangosan suttog az erdő,
Üzenetet vár a szellő.
Fejem felett száll egy madár,
Fenyvesekhez visszatalál.
Kis patak szól, ő is rám vár,
Partja ott áll most is árván.
A bús felhő könnyet szitál,
Süvít a szél, úgy muzsikál.
Választ vár a gyönyörű táj,
Elviszi azt a kis madár.
Gyorsan repül, magasan száll,
Nincs számára országhatár.
Viszi a hírt, egyre csak száll,
Nincs útjában semmi talán.
Célba ér az üzenet már,
Sóhajt a hegy, tovább nem vár.
|