A csendes patak
Kanyarog a kicsi patak,
Nem siet már, nem is szalad.
Zöldül a part, vize sekély,
De ez a csend mindent megér.
Nyugalmat sugároz arcom,
Itt ülök a patak parton.
Nem sietek, nem szaladok,
Mint a patak, nyugodt vagyok.
Régen történt, úgy szaladtam,
Mint a patak hegyoldalban
Amikor völgy felé halad,
A fenyves mögötte marad.
Mikor elhagyja az erdőt,
Követi a bárányfelhőt,
Vele egy irányba halad
De nem siet, már nem szalad.
Felállok és tovább megyek,
Nincsenek itt dombok, hegyek
De a patak velem marad,
Csak folydogál, lassan halad.
Nem sietek, csak sétálok,
Séta közben meg-meg állok
És csak nézem amint halad,
Ez az élmény enyém marad.
|