Aratás után
Szélben reng a búzatábla,
Olyan mintha táncot járna.
Búcsú pillanatok ezek,
Táncolnak a búzaszemek.
Gépek jönnek, learatják,
A szemeket zsákba rakják,
Dolgoznak a szorgos kezek,
Utaznak a búzaszemek.
Kihalt minden, üres a táj,
Éhes madár tarlóra száll.
Azt csipeget, amit szeret,
Talál néhány búzaszemet
Amit a kalász ott hagyott,
Arató gép elhullatott.
Az már nem kerülhet zsákba,
Legalább így nem megy kárba.
Eközben a búzaszemek
Út végéhez közelednek.
Lesz belőlük liszt, majd kenyér,
Az illata mindent megér.
A tarló most nagyon árva,
Ott áll új kalászra várva.
Tudja azt, hogy lesz még vetés,
Eljön majd az új ébredés.
|