Mesét sző az élet
Gyermekkorom mesefája
Rég virágzott utoljára,
Szél zörgeti koronáját,
Tördeli elszáradt ágát.
A mesefa szép volt régen,
Mesébe szőtt szép emlékem
Álmaimban most is látom,
A gyermekkor már csak álom.
Álmodom a szép mesékről,
Mesebeli havas télről,
Nem kellett akkor pihenni,
Jó volt kis gyereknek lenni.
Akkor én kis huszár voltam,
Tatám térdén lovagoltam,
Hallgattam a szép meséket,
Azt hittem nem érnek véget.
Elmúltak a gyermekévek,
Most már mesét sző az élet.
Színes mesekönyv már nem kell,
Mesehős a felnőtt ember.
|