Micimackó

Lehet, hogy még nem tudjátok,

Ezért szólok most hozzátok.

Mikor zöld erdőben jártam,

Ott egy élő macit láttam.

Tudni kell, hogy ő egy medve,

Mindig van játszani kedve.

Édes mézet úgy imádja,

Mézet nyalna apró szája.

Gondozza őt medve mama,

Mert ő csak egy medve baba.

Túl aprócska még a lába,

Ezért nem jár iskolába.

Télen hózik, máskor ázik,

Micimackó mégsem fázik.

Mikor havazik és hózik,

Barlangjába behúzódik.

Ott vészeli át a telet,

Nem kedveli a zord szelet.

Nem szereti a fagyokat,

Inkább horkol jó nagyokat.

Télen alszik minden medve,

Álmában is mézet enne,

Álmodja, hogy ül egy kövön,

Előtte a mézes bödön,

Azt a percet nagyon várja,

Bödönhöz tapad a szája.

Később mikor ébredezik,

Rájön, hogy nem mézet eszik.

Csalódottan egyet mormol,

Befordul és tovább horkol.

Álmodik a zöld lombokról,

Mesébe illő napokról.

A szép tavasz megjön végre,

Beillik egy szép mesébe,

Játszadozni újra lehet,

Elfelejti a zord telet.

A meleg nyár közeledik,

Micimackó cseperedik

És mikor a nyárnak vége,

Felnőtt lesz a maci végre.