Mintha szárnya lenne

Behavazták hajam a tovatűnt évek,
Megmaradt emlékek  elevenen élnek.
Mikor visszanézek, látok rosszat, szépet,
Talán elmondhatom, így teljes az élet.
Látok buktatókat, nem csak egyet, többet.
Ők már mind a múlté, de most előjönnek.
Hessegetem őket, jöjjenek a szépek!
Kelléktáram gazdag, áradnak a képek.
Mosolyt csal arcomra a sok kedves emlék,
Úgy érzem, most magam mintha ifjú lennék.
Jönnek egyfolytában gyermekkori képek,
Gyönyörűek voltak az akkori évek.
Fehér telek után én a nyarat vártam,
Lehúztam a cipőt, fűben szaladgáltam.
Évek múlásával már nagyfiú lettem,
Jól kihúztam magam, találkára mentem.
Csodaszép élmény volt, fogtam a lány kezét,
Szép szavakat mondtam, csodáltam a szemét.
Újabb képek jönnek emlékek tengerén,
Gyermekem született egy szép nap reggelén.
De a gyermek felnő, elhagyja a házat,
Családot alapít, szép családi várat.
Kettesben maradtunk, ez az élet rendje.
Úgy repül az idő, mintha szárnya lenne.