Szülőhazám
Szatmári gyerek vagyok,
Örökre az maradok.
Szatmár a szülőhazám,
Ott várt rám Apám, Anyám.
Nem feledem el én soha,
Álmomban is járok oda.
Olyankor minden oly mesés,
Csalódást hoz az ébredés.
Régóta rájöttem már,
Engem ott senki sem vár,
Mert akik egykor szerettek,
Nincsenek többé, elmentek.
Amikor Szatmáron járok,
Sírhalmok mellett megállok.
Imára kulcsolom kezem,
Hirtelen nedves lesz szemem.
Szatmár a szülőhazám,
Ott élt az Anyám, Apám.
Szatmári gyerek vagyok,
Halálig az maradok!
|