Platánok
Zalai platánok
Óriások lettek,
Történelmet láttak,
Közben cseperedtek.
Vékony csemeteként
Látták meg a Napot,
Néhány levelükbe
A szél belekapott.
Hajladozott törzsük,
Kibírták a szelet.
Láttak tiszta eget
És sötét felleget.
Amikor ültették,
Milyen idők jártak?
Háború dúlt talán,
Jobb időkre vártak?
Vagy talán béke volt,
Épített az ember?
Nem hullottak könnyek,
Hallgatott a fegyver?
Nem mondják el soha,
Mert néma a platán.
Csak a levél zizeg,
Így üzennek talán?
Zizegve üzenik,
Hogy nem kell a fegyver,
Építs, alkoss, termelj,
Élj boldogan ember!
|