Múló idő

Napok után napok jönnek,

Múló hetek elköszönnek.

A hónapok egyre telnek,

A hajtincsek fehérednek.

Az évek is odébb állnak,

Mint a sólyom úgy elszállnak.

Ők már hátra sosem néznek,

De az emlékeik szépek.

Hűtlen évek köddé válnak,

Szárnyak nélkül messze szállnak.

Csakis egy irányba mennek,

Nem fáradnak, nem pihennek.

Múló évek gyülekeznek,

Talán egyszer sokan lesznek.

Addigra már elfáradnak,

Megpihennek, ottmaradnak.

Nem szárnyalnak már az évek,

De az emlékek még élnek.

Lassan ők is halványodnak,

Mint az évek, úgy elfogynak.