Zalai napsütés
A zalai Jánka hegyen
Nap vakítja el a szemem.
Február van, téli hónap,
Nyoma sincs a fehér hónak.
Hogy is lehetne így nyoma
Ha nem szitál szinte soha?
Nem szitálnak a fellegek,
Hiába lesem az eget.
Nem jó ez így, nincs ez rendben,
Múlik a tél lassan, csendben.
A napsugár rügyet fakaszt,
Csalogatja a szép tavaszt.
De tavasszal minden lehet,
Március még hozhat telet.
Azért bizakodó vagyok,
Ne jöjjenek komoly fagyok!
Szép Március, hozz meleget!
Kergesd el a hideg szelet,
Borítsd virágba a fákat,
Ébredező csupasz ágat.
Hozd vissza a madárfüttyöt,
Réten muzsikáló tücsköt,
Add vissza a jó kedvemet,
Téged minden ember szeret.
Ne gondoljunk most a fagyra,
A sok hideg téli napra,
Felejtsük el most a telet,
Ha, süt a Nap vége lehet.
|