Ahol zúg a patak
Átrepül a madár a nagy hegyek felett,
Nem tudja, merre van észak, dél vagy kelet.
Mégis hazatalál, megtalálja párját,
Rejtett kicsi fészkét, féltett fiókáját.
Szabadon szárnyal ő, úgy, mint a gondolat,
Elviszi messzire vágyamat, álmomat.
Ott van a kis fészek ahol egyszer jártam
És ahova titkon mindig visszavágytam.
Ott száll majd fészekre ahol zúg a patak,
Leírnám a tájat, ha lennének szavak,
De minden szó kevés, oly szép ez az álom,
Vagy talán valóság az, hogy visszavágyom?
Nem lehet ez álom, visszavágyom oda!
Patak csobogását nem feledem soha.
Most is szinte hallom fenyves suttogását,
Felszálló madárnak, szárnya csattogását,
Éhes kis fiókák ijedt csipogását.
Az erdő zöld lombja nyugtatja az embert,
Ott csak a madárfütty töri meg a csendet.
Visszatérek oda, ahol zúg a patak,
Koptatja a követ, nincsenek rá szavak.
|