Tavaszi álmok
Kicsi kert kapuja tárva-nyitva várja,
Hogy a tavasz szele végre megtalálja.
Megtalálja talán és bemegy majd végre,
Tavaszt hoz a szellő és napfényt az égre.
Felsóhajt most a rét, oly rég volt virága,
Tavasz érkezését éppen ezért várja.
Pattannak a rügyek, olyan, mint egy álom
Az a sok kis virág a barackfa ágon.
Zümmögnek a méhek, friss virágra szállnak.
Bezártságnak vége, szabadságra vágynak.
A madár is szabad, próbálgatja szárnyát,
A magasba szállni hívja kicsiny párját.
Felsóhajt az ember: Itt a tavasz végre!
Hálás szemeivel felnéz a kék égre.
Boldogan köszönti a felkelő Napot,
Ha az este eljön, a fényes csillagot.
Ilyenkor a költő csak a szépet látja,
Mert megjött a tavasz, nem hiába várta.
Ujjongjunk emberek, nyíljatok virágok,
Most teljesüljetek szép tavaszi álmok!
|